...a pillanatok az élmények szentjánosbogarai, amik beragyogják az élmény többi apró részletét...
Az élmények gyűjtését általában azért is kedvelik nagyon az emberek, mert azon túl, hogy ez egy kellemes időtöltés, ami közelebb visz minket a régi barátokhoz, vagy akár újakhoz is. Ha ez épp egy kiránduláshoz kapcsolódik, akkor az élmény megmutat egy szeletet a világ dolgaiból, a múltból, a jelenből, más emberekből, reakciókból és talán még pár ok-okozati összefüggést is rávilágít vagy ép megtanít. Sőt, akkor csináljuk igazán jól, ha magunkhoz is ad egy kulcsot. Életünk minden pillanatára sosem fogunk emlékezni, életünk könyvének összes szavát lehetetlen lesz felidézni, ellenben egy-egy élmény, a hozzá társítható fotót, illatot, vagy azt, hogy épp aznap szörnyen meleg volt vagy dermesztő hideg, az biztosan megmarad emlékezetünkben. Ezek a jelentős pillanatok az élmények "szentjánosbogarai", amik aztán beragyogják pici apró fényükkel az élmény többi apró részletét.
...ez a titokkeresés hajt valahol mindenkit...mást tudni mint mások, mert az különleges....
Emlékszem még gyerekkorom könyvtáros nénijére. Emmi néninek nem született gyermeke, talán ezért lehet, hogy annyira imádott minket és okosított minket, ahol csak tudott. Mérhetetlenül sok történettel cifrázva tette izgalmassá az évszámoktól hemzsegő történelmet. Imádtuk érte, mert valami olyan titokhoz juttatott minket hozzá, amik a tankönyvekben nem voltak leírva. Ezeknek a titkoknak a birtokában pedig különlegesnek éreztük magunkat vagy talán okosabbnak egy biztos, boldognak és az öröm mindig kiült az arcunkra. Ez a titokkeresés hajt valahol talán mindenkit, aki az élményekre vadászik. Többet tudni, mást tudni mint mások, mert az különleges. A múlt heti blogban ígértem Nektek, hogy megosztom Veletek azokat a kis történeteket, amik a Várkertbazár oszlopai között keltek életre és akik arra jártak, azok a sárguló és vörösen izzó levelek között elrévedezhettek kis időre Budavár legendái között.
27 rövidke élettörténet, 27 emlék és élmény a Várnegyedből
A szeptember végétől november közepéig tartó kültéri kiállítást a Moholy Nagy Művészeti Egyetem munkatársai és a Várkapitányság munkatársai alkották meg. Szerintem egy érdekes és különleges kiállítás volt, különlegessége, hogy kültéren, a szabad levegőn, ebben a járványhelyzetes időszakban minden gond és félelem nélkül meg lehetett nézni. Nyugodtan, kényelmesen, komótosan. A kiállítás roppant leleményes módon volt elkészítve. A Vártól távolabbi oszlopsor előtt hatalmas embernagyságú világító táblákon voltak elhelyezve a történetüket elmesélők fotói. Tulajdonképpen 2 tábla volt egymásnak háttal fordítva, így az egyik oldalon az egyik történet szereplője jelent a másik oldalon pedig már a másik és a kettő között jelent meg egymás alatt az írásos tartalom. 
Fotó készítője: Horváth Gabriella
Fotó készítője: Horváth Gabriella
Noh de kik voltak a fotókon és milyen történeteket meséltek el a táblák?
Ott volt Lili néniről már meséltem az előző bejegyzésben, ám Lili néni történetével még később rukkolnék elő. 27 ember, 27 történet és mind egy helyhez, a budai Várnegyedhez kötődve. Szoktam volt mondani, ha a régi falak, a fák ágai és törzse, a lámpaoszlopok, a térkövek mesélni tudnának, bizony megannyi titokra fény derülne. Egy részük talán hasznunkra válna, mások biztosan jobb, ha örökre rejtve maradnak. Viszont a 27 rövidke élettörténet, 27 emlék és élmény a Várnegyedből épp elég ahhoz, hogy picit többre emlékezzünk a Budai Vár kapcsán a Halászbástyánál, a Mátyás templomnál, a Dísz térnél vagy épp a Budavári Siklónál és még sorolhatnám a számtalan látnivalót és nevezetességet, amitől a Várnegyed Budapest egyik leglátogatottabb és legnépszerűbb turisztikai látványossága.
A Várnegyedben életéhez a lovas hagyományok szorosan hozzátartoztak. Így talán nem is meglepő az, hogy a Nemzeti Hauszmann program egyik eleme volt az, hogy a lovashagyományokat újjáélesszék. A várban sétálva ma már a turisták is kapnak ebből ízelítőt ha összetalálkoznak egy - egy éppen "szolgálatot teljesítő" lovas huszárral. Nekünk volt szerencsénk látni őket, s bár eléggé érdekes jelenet volt, mikor egyikőjük a mentéjéből előhúzta mobiltelefonját, az időt ellenőrizve, mégis mindezek ellenére némi korabeli hangulatot és színességet varázsoltak az itt sétálgatók fotóira.
A fotó készítője: Horváth Gabriella - élménygyűjtők csoport saját fotója
A járőrszolgálatot teljesítők között találkozhatunk Pénzes Gáborral is, aki Ekler Artúr által készített szerintem csodaszép fotóján " huszárkodik". Őt idézve: " A Vár számomra az ország szívét, bizonyos szempontból a szakrális központját jelenti. " Egy másik mondatában azt említi, hogy " a Várban szinte minden kődarabnak kapcsolata van valamilyen nagy történelmi eseményhez". A huszárok járőrözésével pedig mostantól Pénzes Gábor is része annak, hogy a huszár hagyományokat továbbadhassák a mai fiataloknak.
Alap fotó: Ekler Artúr fotója Pénzes Gáborról a Budavári legendák című kiállításon - a helyszínen, a Várkertbazár kiállításán Horváth Gabriella készített fotót - élménygyűjtők
Megkerülve a fotós táblát a huszár egyenruha után 3 újabb uniformissal találjuk szembe magunkat. Noh és persze újabb történetekkel és újabb személyekkel is.
"...a zajos város szívében a nyugalom szigete..."
A Vár felfedezésben pedig a kiállítás egy másik szereplője is fontos szerepet tölt be. Ő pedig nem más mint Fullár Zoltán, aki a Várkapitányság régészeti csoportvezetője. Belegondoltam, furcsa érzés lehet mindennap megélni a felfedezés élményét. Ahogy Ő is fogalmaz és ahogy a fotó melletti írásos táblán áll: " A Várban minden kő alatt titok rejtőzik. Lehet, hogy ötéves titok, de lehet, hogy ötszáz." Igazi kincskereső játék. Igaz nem kincskereső kisködmönben, hanem az előírt felszerelésben, mégis minden nap tele izgalommal várakozással.
A föld alatti világból elkalauzol minket a kiállítás szervezője a templomi világba. Gajewszky Anna és Akler Artúr fotós munkájának köszönhetően megismerkedhetünk a budavári koronázó templom, a Mátyás templom volt és jelenlegi plébánosával. Süllei László, a Mátyás templom jelenlegi plébánosa. Számára " a Vár, a zajos város szívében a nyugalom szigete " . Ám ezen a szigeten sem rest naponta többször is megtenni a toronyba felvezető 197 lépcsőfokot, ha az ide látogató gyerekek fel szeretnének menni.
Blanckenstein Miklós a gondviselés különös ajándékának fogja fel, hogy kisgyermekként épp ugyanott volt az ágya, mint pappá szentelve. Mondhatnánk, hogy ugye nincsenek véletlenek és talán igazunk is lenne jelen esetben. Hiszen Miklós 3 éves volt, amikor szülei a Várba költöztek a katolikus plébánia szomszédságába. Így talán nem ok nélkül való, hogy Ő maga a papi hivatást választotta. Az már a sors, az élet különös fintora, hogy a szülői ház a plébánia tulajdonába került, így eshetett meg az eset, hogy papként pont ott volt az ágya mint kisgyermekként.
"....egyszer lenn, máskor fenn..."
Bár nem túlságosan hosszú az út hossza amíg a Budavári Sikló felkapaszkodik a Várba, mégis minden egyes másodpercben más szögből tekinthetünk le a Lánchídra és reggeltől-estig a délelőtti napsütéstől egészen az esti lámpagyújtásig is többféle arca és hangulata van a Siklón való utazásnak. Aki azt gondolná, hogy vagy csak lefelé vagy csak felfelé menet érdemes kipróbálni a siklózást, akkor az téved. Legalább egyszer az életben kötelező egy retúr járatra is befizetni, akár sportos valaki, akár nem :-) Vezse Tamara a Budavári Siklónál dolgozik már több éve és elmondása szerint kifejezetten örül, hogy Európa legszebb helyén van a munkahelye.
S ahogy Budavári Sikló közlekedik fel s alá nagyjából ez az ingajárat jellemzi Gloria von Berg élettörténetét is. Báró Édesapjának a Várnegyedben volt háza. Ugyan Ő már nem abban a házban, hanem Fóton született, mivel szüleit kitelepítették. A család majd 30 év után mehetett vissza a házba, illetve annak egy kis lakásába ahol a bárónő 1 évet tölthetett el, mert aztán Amerikába emigráltak. Díszlet- és jelmeztervezőként végzett és a rendszerváltás után visszatért Magyarországra, ahol több színdarab díszlet-és jelmeztervezése is a nevéhez fűződik. Ma elidőzik néha a régi házban, ezzel is némi elégtételt adva szüleinek. A stílusosan színpadias fotó az Úri utcai lakásban készült.
"....itt élnek és nem pedig laknak az emberek...."
Amikor a budai Várba nem sétálni, hanem művelődni megyünk, Tóth Zsuzsanna munkájával is találkozhatunk. Zsuzsanna, ahogy Ő mondja " a Vár gyomrában " dolgozik. Műhelye a mínusz 3. szinten van, ahol az épp aktuálisan restaurálásra váró régiségeket menti meg az utókornak. 33 éves szakmai munkájának egy jelentős részét, egészen pontosan 19 évet töltött a zirci éggömb restaurálásával. Belegondolva ez már majdnem olyan, mintha a saját gyermekét nevelné fel az ember. Különösen büszke a XV. századeleji Apor-kódex helyreállítására. Szerintem pedig különösen büszke lehet arra is, hogy a Várnegyedbe vezető Király lépcsőt naponta kétszer is " megmássza", hogy hivatását gyakorolhassa. Aki valaha már sétált fel a Király lépcsőn, az jól tudja, ha nem is lehetetlen feladat, a megemelkedett pulzusszám is azt jelzi, a Vár meg tudja dobogtatni az ember szívét . :-) Praktikus ötlet: leskelődjünk ki néha a fák lomjai között és szusszanjunk egyet, itt-ott sikerülhet elcsípni egy-egy szép részletet.
A Várnegyed mosolygós lakója, Manyika. Bakk Magdolna Erdélyben nőtt fel és 15 éve él a Várnegyedben. A Vár " mindentudója" és ennek nem csak az az oka, hogy az Úri utcában a Vitéz Söröző vezetője, hanem talán annak is köszönhető, hogy Ő még azokra is mosolyog, akiket csak látásból ismer. A kiállításon ezt írják róla: " Ma is megcsodálja a gyönyörű, romantikus belső udvarokat, a több száz éves, míves épületeket, a pompás sétányokat..." Manyika azt mondja: " A Várban élnek, nem laknak az emberek. "
"...a hosszú élet titka a pozitív életszemléletben keresendő ..."
A Várnegyedben nem csak lakni, vagy ahogy Manyika tartja élni különleges. A turisták egyik legfontosabb kirándulási helye mellett, gyakran sétálnak a Várnegyed utcáin szerelmesek, hétvégén családok jönnek évszaktól függetlenül kikapcsolódni, hiszen a Várnegyed milliője és hangulata egyszeri és megismételhetetlen. Számomra meglepő volt, de azt írják, hogy innen sem hiányoznak a gördeszkások, így aztán egy fotó erejéig, ők is helyet kaptak a Budavári legendák sorában. Azzal ugyan én is egyetértek, hogy a Várnegyed mindenkié, fiatalé és öregé, azzal talán már kevésbé, hogy a gördeszkásoké is, de ám legyen, végülis az itt készült fotók valóban elég menők lehetnek a haverok között :-) Nem tudom, hogy Lili néni mit szól a gördeszkásokhoz, abban biztos vagyok, hogy ők annak idején ilyen játékszerrel még nem játszhattak.
A fotó készítője: Sivák Zsófi
Elérkeztünk a Budavári legendák számomra egyik legkedvesebb alakjához, Lili nénihez. Tóth Lili néni 98 éves és ugyanabban a házban lakik születése óta. Elképzelhetetlennek tűnik, ugye? :-) Pedig Lili néni itt nőtt fel a Mátyás templom szomszédságában. Szülei cukrászatból éltek és a Ruszwurm cukrászdába dolgoztak. Ugye nincsenek véletlenek, Lili néniből is cukrász lett ám a történelem eseményeinek alakulásával a rákövetkező 40 évben a Történeti Múzeum pénztárosa lett és aztán innen ment nyugdíjba is. Ugye nem lepődünk meg, hogy Hazai Józseffel a Mátyás templomban esküdtek össze. Kis fogadást pedig hol máshol tartottak, mint az ékszerdobozként emlegetett Ruszwurm cukrászda szalonjában. 5 gyermeke született és ma már 20 dédunokája van.
A Szentháromság téri Ruszwurm cukrászdáról azt is érdemes tudni, hogy ha valaki ehhez hasonlót szeretne látni, akkor érdemes az ország déli részére is, egészen Gyuláig utazni, ahol a Százéves Cukrászda hasonló milliője fogadja a vendégeket. Noh és persze muszáj megkóstolni a süteményeket, vinni haza a csokoládéból vagy enni egy finom fagyit.
A Ruszwurm cukrászdáról még maga Gundel Imre is írt:
„Ami a Ruszwurm vendégeit illeti. az előkelőségek, főhercegek, grófok innen vittek cukorkát a királyi család tagjai, a Mátyás templom vagy a budai vár miniatűr képével díszített dobozokban. Ferenczy Ida naponta vásárolt reggelit Erzsébet királynénak, jegeskávét, leheletkönnyü, finom illatú kuglófot és üdítő fodormenta rudacskákat. Ruszwurm készítményeit vitte magával útravalóul akkor is, ha elutazott Budáról." (*1)
Fotó forrása: ruszwurm.hu
Lili néniről az a kedves idős hölgy jut eszembe, akivel Burano szigetén hozott össze az élet. A néni Burano egyik kis csipkeárusító üzletében üldögélt naphosszat, készítette a csipkéket és szolgálta ki a vevőket. Amikor bementem az üzletbe kedvesen szóba elegyedtünk és elmesélte, hogy Ő alig pár alkalommal hagyja el Burano szigetét egy évben. Csak ha cipőt vagy ruhát szeretne venni vagy ha orvoshoz kell menni. Ott él a nyüzsgő és világhírű Velence szomszédságában, a színes és andalító Burano falucskájában és mi turisták, azt mondjuk micsoda szerencséje van. Valahogy Lili néniről is ez jutott eszembe. Ugyan Budapest szívében él már 98 éve, mégis olyan érzése lehet, mintha egy kis faluban élne valahol a "világ" Budapest tetején. Megélve már számtalan jót és rosszat, szépet és vidámat, változást és alakulást, könnyű és nehéz pillanatokat. Lili néni azt mondja, neki, a keresztény hit és a pozitív életszemlélet segített a nehéz pillanatokban. Ismeretlenként is jó egészséget kívánok Lili néninek, magunknak pedig hasonló életszemléletet vallási hovatartozás nélkül. Hitet, erőt és pozitív életszemléletet.
Kedves Egészségére Lili néni :-)
Alap fotó készítője: Sivák Zsófia / a kiállításon a fotót készítette: Horváth Gabriella
A 27 történetből még van hátra, ha kíváncsi vagy a többi történetre is, akkor kövesd a blogot és megismerheted a többi budavári legendát is....hamarosan :-)
Jövünk még a Nagyfa Galeri, a 16-os busz sofőrjének, a budavári kereskedőknek és még más érdekes budavári embereknek a történetével :-)
Várlak! Várlak vissza :-)
A kiállítás 2020.09.24 és 11.15 között volt látható a Várkertbazár területén. Alkotói a Moholy Nagy Művészeti Egyetem munkatársai és a Várkapitányság munkatársai. Az írás alapját az ott készített fotók és a tájékoztató táblák képezik.
(*1) forrás: Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon
