Lelkes felfedezőként, mint egy éhes kismadár minden kis morzsára lecsapok, amiről úgy vélem, valami plusszt hordoz magában. Így volt ez a „Távolról és testközelben – Ybl a Duna parton„ címre hallgató sétával is, amit az Imagine Budapest csapata szervezett. A leíró bevezető után nem is haboztam fejest ugrani a wikipedia hullámaiba és átfutottam Ybl Miklós életrajzi adatait, életének fontosabb állomásait. S egyre csak jöttek elő az elmúlt időszak felcsipegetett történelmi morzsái. Pollack Mihály neve, a Fiumei úti sírkertben tett séta és a felismerés, hogy itt a nagy lehetőség közelebbi infokat megtudni arról az emberről, akinek a budai panoráma egyik gyöngyszemét köszönhetjük.

....ráadásképpen még az Ybl hagyaték gondozója és bátran állíthatom az egyik legjobb ismerője is...ittam Viola szavait...

Bevallom tényleg nagy izgalommal vártam a sétát, legfőképpen azért is, mert Hídvégi Violettáról azt olvastam, azon túl, hogy a Budapesti Levéltár főlevéltárosa, ráadásképpen még az Ybl hagyaték gondozója és bátran állíthatom az egyik legjobb ismerője is. És ez így van. Ittam Viola szavait. Amikor arról mesélt, hogy Ybl Miklós Pollack Mihály mellett inasoskodott, eszembe jutott a pár héttel korábbi kirándulásom a dégi angolparkban tett séta, ahol a Pollack Mihály által tervezett Festetics kastély is áll. Azé a Pollack Mihályé, akinek egyébként a Nemzeti Múzeumot tervét is köszönhetjük.

Aztán egyszercsak felrémlik egy fotó, amit a Fiumei úti sírkertben készítettem úgy 4-5 hete egy vezetett sétán. Előhalászom a több ezer fotó közül és igen. A nyughelyen álló síremlék Ybl Miklósé volt. Gyönyörű mintázattal és Ybl arcképpel díszitett, s talán érdemes lehet megjegyezni, hogy egyik pályatársa készítette Ybl-nek. Ez abban az időben nem volt szokatlan dolog, így járt el annak idején maga Ybl is, aki saját maga készítette el Pollack Mihály síremlékét. 

Még élénken éltek bennem a kastélyról készített képek, hiszen ott alig pár napja volt szerencsém egy hatalmas sétát tenni, sőt az is eszembe jutott, ott mesélték nekünk, hogy Pollack a Festetics családnak több remekművet is tervezett a dégi kastélyon kívül. Így már nem is meglepő, hogy valami hasonló dolog történt Ybl Miklóssal is, amikor a Károlyi család uradalmi építésze lett.

Noh ezeket a felfedező összekapcsolódásokat nevezem én igazi élményeknek.  Mondaná egy kedves ismerősöm : " amikor az Univerzum összekapcsolódik a Világmindenséggel" - meg szoktuk mosolyogni érte, pedig tényleg hasonló lehet az élmény :-) Egyik információ épül a másikra és alkot a múltból eleven jelenbeli élményt. Élményt, hogy egy gazdagabbak vagyunk a múlt egy darabkájával de szerintem a világ egy számunkra talán szinte elérhetetlen részével is! 

Viola történetei alapján néha az az érzése az embernek, hogy Yblnek valamilyen különös ok miatt mintha a nehezítő lépcsőfokokból több is jutott volna mint másnak.

Adódik a kérdés, hogy minden építész főnyereménye az volt akkoriban, ha nemesi birtokok építésze lehetett?Megvoltam róla győződve, hogy igen, pedig nem ennyire egyszerű...csak majdnem. És ezt Viola erősíti meg. Elmondja, hogy Ybl sokkal göröngyösebb utat járt be szakmailag mint Pollack Mihály. Mesél pályafutásának zökkenőiről, az Őt ért kritikusokról és a séta végére, valóban egyet kell, hogy értsek Violával abban, Ybl Miklósnak igazán nem volt könnyű dolga. 

Ybl már tizenévesen a bécsi Polytechnikumban tanul és soha sem tér le erről a szakmai útról. Kitartóan jut el a csúcsra megjárva a szamárlétra minden fokát. Sőt! Viola történetei alapján néha az az érzése az embernek, hogy neki valamilyen különös ok miatt mintha a nehezítő lépcsőfokokból több is jutott volna mint másnak. Nem tudni, hogy ennek a viszontagságos kezdetnek vagy alaptermészetének köszönhető-e az, hogy a magas és jó kiállású férfiember megjelenése egy zárkózott jellemet takar. Az viszont bizonyos, hogy Ybl Miklós a végletekig elkötelezett volt a minőségi munka iránt és ezt már csak kitartó akarata és céltudatossága múlta felül. Ezek alapján azt gondolom, szorgalma megkérdőjelezhetetlen. Zárkózottsága ellenére talán épp szorgalmának és precízségének köszönheti, hogy a szakmai életben nagyon sok jelentős kortársával dolgozik együtt, mint ahogy azt az 1880 körül készült fotó is bizonyítja.

Fotó: FORTEPAN Buzánkay Géza adománya

A fotón állnak balról-jobbra: Wechselmann Ignác, Unger Emil, Faváry János, Neÿ Béla, Koch Henrik ülnek: Anton Baumgarten, Ybl Miklós, Wéber Antal építészek. A felvétel 1880 körül készült.

A képen látható Koch Henrik bécsi építész irodájában dolgozott. Ganz Ábrahámmal (aki ugyan nincs a fotón, de kortársnak mondható) különleges belső megjelenésű bérházat tervezett, ami a MTA épülete mögött volt. Ma már nem áll. A Fővámház épületének terve is Ybl munkája, ami nem volt bírálatoktól mentes, ám a fotón is látható Ney Béla, az akkori miniszteri főmérnök korszakalkotónak nevezte az épületet szembemenve azokkal, akik Ybl-t támadták.

S igazán ez az, ami felteszi az i-re a pontot, amikor Ybl munkásságáról beszélünk.

S nem lehet elmenni a tény mellett, hogy ezen a fotón együtt van Wechselmann Ignáccal is, akivel közösen alkotják meg Podmaniczky Frigyes megbízásából a Várkertbazár épületegyüttesének milliőjét. S igazán ez az, ami felteszi az i-re a pontot, amikor Ybl munkásságáról beszélünk. Legalábbis nekem. És itt érzem igazán azt, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy erre a sétára esett a választásom.

 ...természetesen nem törpül el a Várkertbazár mellett a Gloriette, vagy az Operaház vagy a fóti templom sem....

Mielőtt vád érne, meg kell erősítsem, természetesen nem törpül el a Várkertbazár mellett a Gloriette, vagy az Operaház vagy a fóti templom sem, mindinkább az utóbbi években a figyelem középpontjába került Ybl alkotások egyike a Várkertbazár és közkedvelt séta és fotós helyszíne budapestieknek és külföldieknek is egyaránt, szóval, most azt hiszem ez az épület az, ami igazán közelebb visz minket Ybl munkásságához, Ybl személyéhez, életéhez, ha valaki kicsit is utána olvas. 

Amikor a Duna parti séta végéhez érünk és megállunk, nem csak a Várkertbazár épületegyüttesén akad meg szemünk, ami a királyi milliőből átvezet minket a városi élet forgatagába, hanem óhatatlanul Ybl Miklós szobra is felhívja magára a figyelmet. 

...tanúja volt annak a napnak is, amikor a Vártkertbazárt bombatalálat érte és jelentős részben megsemmisült.

Megjelenik előttünk az építész alakja. A sétán hallottak alapján már társul hozzá jó néhány eleven életrajzi információ is, sőt a Várból, a Dísztértől kiindulva, a Duna parton végighaladva számos olyan épületet tudunk már mi is felsorolni, ami az Ő nevéhez fűződik, vagy épp a kialakításában Ő is részt vett. Így szinte olyan, mintha beszélne hozzánk, vagy legalábbis mindjárt leszólna nekünk és azt mondaná, "leteszem a táskám és már megyek is oda hozzátok és mesélek! " 

Ennek az érzésnek a megszületésében óriási szerepe van Viola élménydús vezetésének. Ybl Miklós nem jött le hozzánk. Nélküle fedeztük fel a Várkertbazárt. A rózsákkal teli kert, a dunai panoráma, az egekbe magasodó várfal, bármerre nézünk, mindenhol csak csodát látunk. Fotósok őszi nagy kedvence az oszlopokon felfutó borostyán. 

Ám az oszlopok között kitekintve érdekes érzés kerít hatalmába. Lenézek a szoborra és eszembe jut egy szintén Violától hallott érdekesség. A szobor több mint 100 éve áll ugyanazon a helyen. Arca a Duna felé tekint, mintha megadná az alkotó Yblnek azt a lehetőséget, hogy örökké láthassa még ha csak jelképesen is a Duna parton lévő alkotásait. Ha nem is szemből, ám félszemmel sajnos a szobor tanúja volt annak a napnak is, amikor a Vártkertbazárt bombatalálat érte és jelentős részben megsemmisült. A helyreállítása hosszú idei elmaradt. Így aztán a felújított Várkertbazár kapcsán abszolút szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mi szinte a régi köntösben láthatjuk és élvezhetjük ki a hangulatát, sétálgathatunk a lépcsőkön fel s alá és kitekinthetünk a Dunára, balra a Lánchídra, jobbra pedig a hófehér Erzsébet hídra. S ha kedvünk van, akár a Várba is felsétálhatunk, lustábbak akár lifttel is feljuthatnak.

Ezek után nem is meglepő Viola szemében az elmorzsolt könnycsepp.

Nekünk kissé esős idő jutott a sétához, de mindaz, amit Hídvégi Viola megosztott velünk a sétán Ybl Miklósról, az egy tökéletes élménnyé tette az eső ellenére is a sétát. S ha lehetek egy kicsit is szentimentális, az én szívemet egy kedves pillanat melegítette fel. Hídvégi Viola kedvesen és viccesen köszönt el a mestertől ott a téren, a szobor közelében. Tudjuk, a nekünk átadott 2,5 órában neki egy élet munkája van benne, sőt nem csak neki, hanem Ybl Miklósnak is. Ezek után nem is meglepő Viola szemében búcsúzáskor az elmorzsolt könnycsepp.... Nem meglepő, inkább megható.....Ettől lett még kerekebb a séta élménye. A száraz adatok, információk megteltek történetekkel, s ezzel az én szívemhez is közelebb hozta nem csak Budapestet, az épületeit, a történelmét, hanem magát Ybl Miklóst és bizony Violát is. Azóta is kellemes emlékeket felidézve nézegetem a sétán készült fotókat és egyre erősebb bennem a gondolat, hogy a jó dolgokat mindig érdemes megosztani másokkal. Így tettem ezt most én is, ezzel a kis szösszenettel. Nektek is jó szívvel ajánlom a sétát, a Várkertbazárt. Hamarosan egy épp aktuális esemény részleteivel is jelentkezem, mert ami jó, azt jó megosztani :-) 

A fotókat az Élménygyűjtők blog szerzője Horváth Gabriella készítette. Megoszthatod, felhasználhatod, mert a legfontosabb az ÉLMÉNY!