"...az irigység, az elismerés legőszintébb formája..."

Buda és Pest. S közöttük folydogál az évszakokkal folyton változó öreg Duna. Buda és Pest egyesítésének szándéka már Széchenyi István fejében is megfogalmazódott. Sőt, többször emelt érte szót is! Széchenyi a Lánchíd megépítésével nem csupán virtuális " házasságot " képzelt el, hanem valóságos kapcsolatot is Buda és Pest között. Két ikerváros? Vagy épp ellenkezőleg két rivális? 

Egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy és nem megoszló, ellentmondó szívnek.” - írta 1831-ben a Világ című írásában

..egy fővárosnak kellene lenni....nem kettőnek.....nem megoszló, ellentmondó szívnek.....

Buda és Pest. Két városrész. A Duna jobb és bal partja. A Dunán inneni terület és a Dunán túli területek kapuja. Egy közösen dobbanó szív úgy, ahogy Széchenyi képzelte. Vagy épp ellenkezőleg, inkább két rivális? Korabeli és újkori megítélését másra bízom. Annyi bizonyos, hogy bár 1873-ban bekövetkezett egységesítést Budának és Pestnek maga Széchenyi már nem érhette meg, 1873 novemberében egy új korszak vette kezdetét. S miközben Buda áttekintett a Duna másik oldalára, valószínűleg sajgó szívvel vagy irigykedő tekintettel nézte a korzón sétálgató, kávézó embereket, a szállodákból kilépő külföldieket, akik ámulatba ejtő városként üdvözítették az otthoniaknak hazaküldött képeslapokon Budapestet. 

Fotó forrása: Wikipedia - A Korzó 1890 körül

Fotó forrása: Pinterest

A budai oldalon már működött az Európában egyedülálló Budavári Sikló, ami Széchenyi Ödön nevéhez fűződik. Kötélvontatású vasútként a Budavári Sikló másodikként működött Európában és 1873-ban azaz Buda és Pest egyesítésének évében már lassan 3 éve szállította fel-, és le a Várnegyedbe látogatókat. Egyszóval a budai oldal is tartogatott már akkor is impozáns látványosságot. Mégis ha eltávolodunk a Vár tövéből, a látkép, amit az akkori budai oldal földszintes épületei adtak kissé vidékies hangulatot és jelleget mutattak. Egyszóval épp ideje volt nekikezdeni a városátalakításnak.  

Fotó forrása : élménygyűjtők saját fotója  Horváth Gabriella - Budavári Sikló

'' Irigység, versengés, életben maradás ...vajon melyik indította útjára Ybl csodás alkotását? " 

Egyesek úgy gondolják, hogy az irigység, az elismerés legőszintébb formája. Akár ezt a gondolatot igaznak és helytállónak és elfogadhatjuk. Viszont jelen esetben nem is ez az igazi nagy kérdés. Az óriási kérdés inkább az, hogy a negatív érzelem mögött megmozduló energiákat, törekvést, szándékot mire használjuk vagy használták fel anno? Buda városának vezetése látva a nyüzsgő pesti életet, akár még irigy is lehetett. Talán az volt, még az is lehet, hogy nem. Vagy nem is irigy volt csupán dúlt benne a versenyszellem? Talán igen. Talán nem. Legyen akár irigység, versengés vagy az életben maradásért való küzdelem, a mögötte megmozduló erők, az, hogy a budai oldal szépsége közbeszéd tárgya lett már a miniszterek körében is, arra engedett következtetni, hogy épp ideje nekikezdeni a városátalakításnak. 

" ...ám Saupresiné lakóingatlana sosem épült meg... 

A Várkert alatti területen Saupreisné is birtoktulajdonos volt. Épp ebben az időben kapott engedélyt arra, hogy az akkor már lebontott egy szintes lakóingatlana helyett egy háromemeletes épületet építsen. Ám Saupreisné lakóingatlana sosem épült meg. A feljegyzések szerint az egyszintes épületeknél is problémát okozott volna a kéményekből felfelé szálló füst, az ingatlanok esetleges bűze és hát a látvány sem lenne épp a Várkerthez illő. Így aztán a területek a főudvarmesteri hivatal tulajdonába kerültek. A feljegyzések nem szólnak arról, hogy tisztes áron szabadult-e meg a területtől Saupreisné vagy hosszas zsörtölődés után hagyott fel az építkezéssel úgy, hogy még csak pénzénél sem volt. Ami viszont bizonyos, hogy 1875-ben megkezdődött a Várkert Kioszk és Bazár épületegyüttesének megvalósítása Ybl Miklós tervei alapján. 

Budapest, a Várkert Bazár a Vár tövében fotó forrása: szobor.lap.hu 

 "...elandalodott egy percre a Várkert Kioszban ... "  

Alig 8 év alatt készült el az épületegyüttes, aminek a gazdasági tervek szerint komoly fenntarthatóságot azaz inkább jövedelmezőséget jósoltak. Az árkádsorba üzletek kialakítását tervezték. A valóságban azonban ez az elképzelést hamvában holt terv maradt csak. A bazársor egy részét végül a kereskedők helyett szobrászok, művészek lakták be.

A Várkert Bazár mellett működő Kioszk sokkal nagyobb életet mondhatott magáénak. Ugyan a Kioszk a szivattyúgépházat is magába rejtette, ami tulajdonképpen a Vár lakóit látta el ivóvízzel abban az időben, amikor a lakosok egyéb helyeken a kutak vizét itták, vagy kocsin hordóban, szamárháton puttonyokban szállított Duna vizet használtak. Az épülethez pár évvel később egy loggiát építettek, kávéházként, zenepavilonként is működött sőt az előtte lévő nagyobb területen táncmulatságok is voltak. Bátran mondható a Kioszkban nagyobb élet volt mint a Várkert Bazárban. Krúdy Gyula így írt erről: 

" .... A postások zenekara az emelvényen Rip van Winkle dallamait játszotta, hogy mindenki elandalodott egy percre a Várkert kioszkban, a vanília fagylalt édesebb lett az asztalkákon, és az ostya oly lágyan málott szét a szájakban, mint tegnapi szerelmi emlék....Bealkonyodott, a zenekar már elhagyta emelvényét, megritkultak a Kioszk vendégei, csendes budai házakba mentek a boldog asszonyságok, akiknek sohase volt szükségük csodadoktorra, valamint a polgárok, akik lassú sétát tettek a közelgő vacsora előtt a Duna parton. A gesztenyefák alatt olyan nyugodalmasan mendegéltek a járókelők, mintha örökre elfújta volna a szél a szerelmet, az égő könnyet, a boldogtalanságot a világról. " 

" ... áttáncolt éjszakák, szerelmek, első csókok vagy épp utolsók ...koccintások..."

S hogy mi történ hamarosan ezután? Magára maradt a Várkert Bazár és a Kioszk is. A II. világháborúban bombatalálat érte a Várkert Bazár és a Kioszk épületét is. Csak a romok őrizték az elmúlt időszak emlékeit.

1961-től kezdődött el egy új korszak a Várkert Bazár történelmében. Szabadtéri szórakozóhelyként hasznosult az épület és a terület is. A háború kárait közmunkások hozták helyre és meg is kezdte működését a Budai Ifjúsági Park. Igazi nyüzsgő és vibráló élet a Várkert Bazár falai és oszlopai között többek szerint az Ifipark idejében volt leginkább.  A fiatalok szórakozóhelye ugyan eleinte szigorú előírások mellett működhetett csak, azaz meg volt szabva a ruhaviselet és a magaviselet is, ám mégígy volt ez egészen 1980-ig, amikor már életveszélyessé vált az épület és ezért lezárták. 

"...van valami közös a 16-os busz sofőrjében, egy barlangászban és egy bárónőben..."

A Várkert Bazár aztán mély álomba szenderült, csak a pusztulását követhették nyomon, akik erre megfordultak. Talán egyesek álmukban sem gondolták, maximum csak reménykedtek benne, hogy fog még a régi vagy még annál is szebb pompájában ragyogni. 2014-ben elérkezett a pillanat, amikor átadták újra a nagyközönségnek a Várkert Bazár területét. Napjainkban a budai oldal kiemelt turisztikai látványossága, a sétára termett kitartó kitartó külföldiek a Siklóval mennek fel a Várba, majd miután körbejárták, a Várkert Bazár irányába haladnak le a Vár tövében található kertbe, gyönyörködni a rózsákban, az oszlopok különleges hangulatában, a szobrokban és a szépen helyreállított Fülkepavilon sgraffitoiban és festményeiben, az üvegajtóban vagy a Zsolnay mozaik díszítésű Neptun kútban. Személyes kedvencem a sgraffitos technikával készült diszítés és az oszlopokra felfutó borostyán mellett az egyik falfestményről a bámészkodóra kacsintó napocska. Egyetlen egy ilyen nap ábrázolás van a több mint 3 tucat napocska mellett. Mosolygásra késztető eleme a Várkert Bazárnak.  s hogy tervezett vagy inkább csak egy alkotói móka eredmény-e nem tudom, mindenesetre egy mókás érdekességnek beillik a többi történet mellé. A kacsintós kép a következő blogban helyet is kap majd, úgyhogy érdemes majd a többi történetet is figyelni :-)

Fotók: az élménygyűjtők saját fotói készítette : Horváth Gabriella

Az oszlopok között sétálva számtalan embernagyságú fotóval találhatta magát szembe az, aki tett itt egy sétát szeptember 24. és november 15. között. A fotókon ismert és kevésbé ismert emberek jelennek meg. Mellettük pedig helyet kap személyes történetük, ami a Várhoz és a Várnegyedhez köti őket. Sorsok, életek, emlékek, ha úgy tetszik igen, Budavári legendák. 

Fotó: az élménygyűjtők fotója készítette: Horváth Gabriella

Itt találkoztam Lili néni fotójával is. Ő lett a kedvencem, utólagosan is elnézést kérek mindenki mástól. :-)

Az eredeti kiállított fotó alkotója Sivák Zsófi 

Ha nem jártál ez idő alatt a Várkert Bazárban és nem láttad a kiállítást, akkor ne csüggedj. A blog ezen része inkább csak felvezetője volt azoknak a történeteknek, amikről ez a kiállítást mesélt. Olvashatsz majd a következő részben kereskedőről, plébánosról, régészről, egy bárónőről, a Nagyfa Galeri-ről, egy kántorról, egy buszsofőrről és természetesen az előbb említett Lili néniről is. 

Ha kíváncsi vagy a már bezárt kiállításra és szívesen olvasnád el a budavári legendások történetét és ismernéd meg őket fotóról, akkor kövesd a blogot, nyomj a jobb felső sarokban a KÖVETÉS gombra és jövő héten jövünk a részletekkel. :-)